Az elmúlt 2,5 hónap

   Most felmerült bennem a sablonos kérdés..."Hol is kezdjem?"... És valójában nem nagyon tudom rá választ. Igaz, ha kihagynék valamit arra ti úgysem jöttök rá.:)))

   Szóval akkor egyszer volt, hol nem volt...

   Tehát meló, egyiptomi csaj, költözés. A munkahelyem még mindíg ugyanaz (sajnos). Annyi változás történt, hogy ki tudja miért áthelyeztek egy másik shopba. Ami engem akkor (2 hónapja), nagyon rosszul érintett. Mostanra már megszoktam, de maradjunk annyiban, hogy az előző léptékkel jobb volt. Mind csapatban, mind pénzben, mind munkában. Ami itt a pozitívum, hogy most a Mall of the Emiratesben vagyok, ami jóval közelebb van hozzám és a ha vásárolni vagy sielni akarsz ez az ideális hely. Még annyi, hogy pont most kaptunk új managert (szülés utáni nő...na baravo...), úgyhogy most kezdődik a terror! De annyira nem izgat, mert nem hiszem, hogy sokáig fogok itt dolgozni. 

1. Nem nagyképűségből, de nem azért tanultam (nincs röhögés), hogy eladó legyek.

2. Itt min. 1,5-2 év míg előrébb léphetsz, ami azt jelenti, hogy addig napi 8 óra vigyázzállás és seggnyalás... Nem tartom nagy kihívásnak. És mindezekért a fizetésünk sem valami jó, sőt...

   Szóval töröm a fejem, hogy váltok csak még nem tudom, hogy merre. Mert igazából még nem volt időm állás után nézni, ugyanis most lakást kell találnom. És el is jutottunk következő problémához, amely nem más, mint a szállás. A szálloda után, 2 hónapig Juciéknál "telepedtem le" Springsben, amely nagyon közel van a munkahelyemhez, viszont nagyon messze van minden mástól. Ezért ha nincs autód, akkor idézőjelesen meghaltál. Persze a lelkes tervezőbácsik gondoltak a frissen ideérkezett, vagyontalan, magyar 25 évesekre is. Ezért építettek az utca egyik végébe egy mesterséges tavat, a másikba meg egy medencét kosárpalánkkal. Így történt, hogy elkezdtem futni és kosarazni (na nem ám egyszerre). Az utóbbit hamar meguntam, pedig volt társam is, egy itt élő és hasonlóan unatkozó szaudi srác Saed. A probléma csak az volt, hogy ő 17 éves és iszonyatosan tud játszani. Ami annyit takart, hogy kb. 15 perc alatt lejátszottuk a 3 meccset és mindegyiket ő nyerte...:) Hiába " öregember nem gyorsvonat..." (aki kitalálja melyik filmben volt kap egy tevét. Gyuszi és Bazsi ti nem játszhattok). Egyszóval maradt a futás. Vettem futócipőt, meg focicipőt is mert voltam már focizni is. És kétnaponta róttam a köröket esténként a tó körül. Kicsiny szépséghiba csupán, hogy itt naplemente után is rohadás meleg van. Szóval közel 40 fokban, az izzó aszfalton, 4500%-os páratartalomban futkároztam. El tudjátok képzelni mennyire unatkoztam ezidő tájt... A szomorú, hogy ez azóta sem változott semmit. Móta van netünk kicsit jobb, de valójában a munka és otthon teszi ki az életem. És egyiket sem nagyon csípem. A ház ahová jöttem eleinte tele volt iszonyatosan mocskos, és gusztustalan marrokóiakkal, hála az égnek elmentek. De amit megtanultam, marokkóival és egyiptomival soha ne kezdj!! És az arabok szeretik a koszt!!! Ugyanis akik most jöttek azok is koszosak és rendetlenek, igaz ők legalább jó arcok. Úgy egy hónapja kellett volna elhagynom a szállást, de nem sikerült, mert a cégem nem küldte el a jutalékomat, mondván nem vagyok rá jogosult. Hát anyátok!!!(azóta rájöttek, hogy hülyék voltak) Szóval úgy állt a helyzet, hogy találtam egy szobát (meg végre egy szobatársat is akivel kibérelhettük volna, jellemző, hogy előzően 2 magyar is pofára ejtett. De erre még visszatérek) és még nem volt se hitelkártyám, se csekkönyvem. Hála a cégnem készpénzem sem. Így meg nehéz volt meggyőzni a tulajt, hogy adja ki nekem, szóval lecsúsztunk róla. Azóta Juci szobájában alszom, mert az én előző szobámba beköltözött egy román család!!!

   Az előzőre visszatérve, a magyarok itt is magyarok, tisztelet a kivételnek. Szerencsére akad. Magyarokkal akartam összeköltözni (egyedül lehetetlenség kifizetni a szobát. egy szoba egy hónapra 200 000 ft), ketten is megígérték, hogy oké majd az utolsó percben meggondlták magukat. Jellemző. Ja és a DVD- imet is egy magyar srác csórta el. Azóta kint van Thaiföldön és azt hiszem nem fogom őket viszont látni már soha többé. a lakás ügy megoldódni látszik, de én már csak akkor hiszem el, ha már eljöttem onnét is..:)

   A lakás után az autó van soron. Itt ugyanis autó nélkül nem tudsz közlekedni. Mert hivatalosan bár létezik, de gyakorlatban nem nagyon találkozol a tömegközlekedés fogalmával. Apropó, megtanultam tisztelni a 133-ast is, mert az itteni buszok elég durvák ám...

   A csajokról megcsak annyit, hogy persze, mint mindenhol a világon itt is vannak N-k...:))))))..... de a arabokat el lehet felejeteni. Meg ugye töbségüket nem is látod. :)) A többiek pedig itt is főleg pénzre és pozicióra izgulnak. Na már most mi ezt le is teszteltül Thomas barátommal és bejött. Egészen addig halál nagy arcok voltunk, amíg ki nem derült mit is dolgozunk. Na és persze vannak hivatásosok is, ők főleg oroszok és többségük igen szép, dehát egy fél Ferrari egy csók.

   Dióhéjban ennyi történt velem, persze ennél töb is megesett de mindent képtelenség leírni. Nem tudom még hogyan lesz, de most erősen gondolkozom a hazamenetelen. Igaz otthon sem jobb a helyzet, ahogy hallottam, de nagyon hiányzik minden és mindenki!!! Egyszóval MAJDMEGLÁTJUK!!!:)))

Ciao Norbi! Egytek sok Túrós csúszát!!!   

U.i: Dobok majd fel képeket a gallériába

Napjaimról Dubaiban

   Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elkezdtem már ezt a fejezetet egyszer, de nem tudtam befejezni, ráadásul, azóta történt is egy, s más. Szóval jobbnak láttam újra elkezdeni.
   Ha jól emlékszem talán már egy hete is annak, hogy utoljára írtam, ez nem azért van mert lusta vagyok, hanem mert fáradt és a netem is iszonyatosan lassú, szóval a napi 4-5 óra szabadidőmből 3 óra biztos csak a blogra menne el. De holnap (két hét után) végre szabadnapom van, és most megtehetem, hogy egy kicsit foglalkozzak a bloggal is. Szóval a hetem…
   Az első fele nem volt túl izgalmas. Kivéve múlt hét hétvégéjét, mikor is tréningre kellett mennünk a központba. Tudni kell a központ a város szélén van, ennél is bajosabb, hogy a város másik szélén…) Szóval minimum fél óra kell a reggeli csúcsban, hogy odaérjen az ember. A Carlift sofőröm (nem tudom szebben írni) sajnos elutazott múlt héten, szóval ezt a hetet már új sofőrrel kezdtük. Egy egyiptomi ügyvéd Osama, halál jó fej, csak kicsit szerencsétlen. De nagyon rendes. Szóval kénytelen voltam taxit fogni (Osama csak később jött a képbe) és Thomas-szal (ex szobatársam) elindultunk a „Head Office” felé. Pont időben érkeztünk kicsit futottunk is, hogy nehogy elkéssünk és ekkor közölték velünk, hogy csak fél óra múlva kezdenek. Gondoltam, anyátok!!! Játszatok mással, de így legalább volt időnk egy kávéra és egy cigire majd megkerestük a termet és leültünk. Fél óra múlva már kemény 5 főre gyarapodtunk. Mind ismerős volt és elkezdtünk beszélgetni. Másfél óra múlva már elég gyanús volt, hogy hol vannak a többiek, és két óra múlva közölték, hogy akkor most le is fújnák a két napos tréninget mert valamit elkevertek és nem kapta meg mindenki az infót…. Király, gondoltam van egy szabadnapom, hát tévedtem. Fel kellett hívnom a főnökömet, aki persze berendelt (Barbi mehetett strandolni), úgyhogy irány haza (megint fél óra), gyors pakolás, majd irány a melóba. Idegesen és jó pár dirham-mal rövidebben, beértem dolgozni, de fél négyre vissza kellett mennem a központba vérvételre. Tudni kell, hogy a Towerstől a központig minimum fél óra az út, de a délutáni csúcsban ezt lehet szorozni tetszőleges számokkal…J Nos, Osama jött is értem 15:45-re de a főnököm csak 16-kor engedett el. Ezzel csak annyi bajom volt, hogy mint már írtam Osama jó fej csak a vezetés nem nagyon megy neki még…J Szóval gondoltam az ő tempójában talán 19-re oda is érek. De valahogy sikerült neki, úgyhogy megérkeztem és mehettem a kórházba…J Illetve mehettünk, mert jöttek a szlovák lányok is, meg találkoztunk ismerősökkel is és egy kisbuszba terelődve elindultunk a kórházba. Volt köztünk üzbég, filippín, egyiptomi, ausztrál, szlovák és én (magyar). Na és persze indiai, mert itt mindig van valahol egy indiai…J Ezúttal a sofőr volt az. Az indiaiak furcsák néha kedvesek, néha gorombák, de mindig büdösek. Általánosságban nézve nem nagyon szeretem őket, bár sokszor becsülendő mit meg nem tesznek munka címén. Szóval indiai Shumival a volánnál elindultunk és elég hamar oda is értünk, majd bementünk a kórházba és kezdődött a „csoda”. Először is egy teljesen üres épületbe érkeztünk, aminek volt 9 bejárata (Találd meg hova kell menned). De egy nagyon mogorva őr ebben is segített, majd szintén mogorva barátunk közölte, hogy álljunk sorba az adatfelvételhez egy ajtó előtt. És aztán gyorsan azt is, hogy „Ladys first”… Gondoltunk mi fiúk oké, akkor leülünk. Hiba volt, ugyanis ebben a pillanatban - ki tudja honnan - megjelent egy kisebb városnyi indiai és mind beállt elénk. Most nem írnám le mit gondoltam… Szóval álltunk egy kicsit a sorban, ugyanis mikor már végre sorra került volna egy fiú, akkor mindig megjelent egy nő valahonnan, és „ladys first”,  tehát beletelt egy kis időbe mire bejutottam. Utána már a vizsgálat egész gyors volt, a vérvételtől tartottam, de nagyon profi volt minden, azóta sem tudom mi lett az eredménye. (Állítólag az a jó, ha valamit találnak, akkor hívnak…J). Jöhettünk haza. Ez alapból egyszerűnek tűnhetett volna, nem volt az. Egy üzbég hisztis tyúknak hála (akire rájött a toporzékolhatnék) a sofőr nem hallotta, hogy mi nem ott lakunk ahol a többiek és kivitt minket is a céges szállásra, ami majd 1 óra utazás volt és ennél rosszabb, hogy visszafele állt a város, szóval plusz 2 óra… Az utolsó 2 órás etapot sikerült méterenként, full gáz-full fék megoldással abszolválni, minek eredménye képen a bordám kicsit szétzúzódott. De végül megérkeztünk és ez a lényeg.  Útközben a társaság normálisabb fele azért beszélgetett egymással (mi voltunk azok) és rájöttünk hogy bizony mindenkinek a szállás keresés a legnagyobb gondja, ugyanis baromi drága!!! Én is most keresek, de horror árak vannak!!! Apropó szállás, ma reggel lett volna egy találkozom egy egyiptomi fazonnal, akinek állítólag van egy nagyon jó villája nagyon jó helyen, nagyon jó árért (gyanús)… Nagyjából egy hete próbálom vele összehozni a találkát, hogy megnézhessem, de sosem jött össze), mígnem tegnap igent mondott és megbeszéltük, hogy ma 10-kor nem mesze tőlem találkozunk az egyik bevásárlóközpontban. Felkeltem elég korán (a szünnapomon), elkészültem és fogtam egy taxit, majd irány a helyre. Az első gyanús dolog az volt, mikor a taxis közölte, hogy zárva van ma délelőtt a hely (ez nem volt teljesen igaz). 10-re oda is értem és hívtam a figurát, vajon ő hol van? Szerintem sikerült éppen felébreszteni és kicsit álmos hangon közölte, hogy 15 perc és ott lesz. Mondom anyád, de ennyi még belefér. Nagyjából 35 perce lehettem már ott, mikor felhívott egy tök idegen ember, hogy sajnos barátunk nem tud ma jönni, mert valami közbejött és sorry, holnap hívjam fel ÉN és majd akkor kitalálunk valamit… Na menj a …!!!!!! Mondanom sem kell, hogy már nincs is meg a száma. Szóval valószínű megyek Juciékhoz lakni (Nagyon jó hely, nagyon jó fej lakótársak, csak kicsit messze van és drága, de majd megoldom valahogy). Csak érdekesség képen, oda 10 dirham volt, a taxi vissza 7… Lehet közelebb hozták a hotelt míg nem voltam itt!J
   A reggeli közjáték után, a szállodából felhívtam Jucit, aki eljött értem és kivitt a partra. Ott „szenvedtünk” vagy 2,5 órát….J A víz itt egészen káprázatos, egyszerűen nem lehet megunni. A színe, mint az égé és olyan mintha tejben úsznál (Sós tejben), ugyanis egy baja van csak, hogy iszonyatosan sós. Illetve még egy, mint tegnap megtudtam hogy kb. 3 hét múlva 34 fokos lesz!!!!! Amit még nehezen tudok elhinni, de annyian mondják, hogy kezd gyanús lenni. Szóval tengerparton dumáltunk a csajokkal, utána találkoztam Ádámmal, akit interneten ismertem meg. Ő és a barátai már régóta élnek itt és próbálják segíteni a friss arcokat, illetve valamiféle közösséget kovácsolni az itteni magyarokból (sok sikert hozzá!J). Szóval találkoztunk, igaz beletelt egy is időbe mire megtaláltuk egymást, aztán „go to the McDonalds…” A kaját már náluk ettük meg és utána ismét kimentünk a partra, nagyon jó kis csapat, jó fejek és segítőkészek. Sokat beszélgettünk, vízilabdáztunk, és ejtőztünk a lemenő nap melegében, majd irány haza. Úgy volt Ádám hazadob, de egyszerűbb volt végül, ha fogok egy taxit, útközben még beugrottam egy indiai fodrászhoz ( 15 perc, 0-s gép, 25 dirham) és aztán haza, mert húsz perc múlva randim volt egy egyiptomi lánnyal, akit az orvosi vizsgálaton ismertem meg.J) Levezetésképpen elmentünk egy közeli központba inni valamit és sokat beszélgettünk, ő is nehéznek tartja az itteni életet (főleg a szállás keresést) és nem nagyon tetszik neki. Próbáltam belé egy kis lelket önteni (mert ő viszont tetszik nekem), és végül is nagyon jót beszélgettünk. Hazakísértem (két sarokra lakik tőlem) és hazajöttem én is. Aztán elszunnyadtam. Ez volt eddig a legjobb napom itt!!! Kicsit le is égtem…)) De nem vészes. Remélem ti jól vagytok!!!

Pár érdekesség :

- „Képzeld Peg ma bejött egy kövér nő a boltba…”…J Szóval bejött egyik nap egy helyi nő, hogy nagy és új táskát akar (új kollekció). Mutattam neki egyet, 7200 diramba került. Azt mondja ez túl olcsó, mutassak neki egy drágábbat és olyat, ami különleges. Megmutattam neki a legdrágább tatyónkat (65 000 dirham). Azt mondja ez jó, de nincs rajta cipzár ezért nem kell neki…J))

- Vannak bébi cipőink (800 dirham), tegnap eladtunk belőle 3-at. 6 hónapos-1 éves korig használható. Járni már nem lehet benne.

- Egyik nap kiléptem a Towers kapuján, velem szemben, egymás mögött állt egy Ferrari és egy Austin Martin….J

- Nem szabad megadni a számunkat egy női vevőnek sem, ha kérik, mert volt már olyan, hogy felhívták az eladót, hogy menjen el velük szobára. Ő nem tette meg, ezért kitalálta a csaj, hogy zaklatja őt telefonon, és lecsukták a srácot.

- Az arab diszkókban fizethetsz azért, hogy pénzt szórhass. Hívsz egy embert és megmondod neki, hogy el szeretnél szórni 1000 dollárt. Kifizeted neki dirhamban, és ő hozza az 1000 dollárt, amit egy kijelölt helyen tánc közben elszórhatsz. A földre hulló pénzt egy ezért fizetett ember összeszedi, majd összegyűjtve visszaviszi. Hogy ez mire jó nem tudom, de a kollégám mesélte, aki jordán. Állítólag jól lehet vele csajozni. Majd ki próbálom egyszer… bár nem tudom 5 dollárt lehet-e…:)

- Elfelejtettem leírni, de a héten volt 700 dirham (200 dollár) hiányunk, úgy volt össze kell dobni. 3 napig kerestük, mire kiderült, hogy bank elkevert valamit és minden stimmel… No comment!              

Tréning, Taxi, Internet

   A tegnapi napom elég laza volt. Egyébként eddig ez az egész hetemre igaz.J De előtte még a tegnapelőttről.
   Szombaton voltam dolgozni, de ahogy beértem hívott a manager-em, Ahmed, hogy át kell mennem az Yves Saint-Laurent-ba(Juciékhoz), ahogy itt mondják „cover”-elni. Ez ugye annyit takar, hogy ahol nincs elég ember valami miatt, oda küldenek egy másik boltból. Hogy ez mennyire oldja meg a problémát, azt nem tudom, hiszen ilyenkor meg egy másik shop-ban lesznek eggyel kevesebben, de fogadjuk el, hogy ez működik…J Az én esetemben ez duplán érthetetlen volt, hiszen alig egy hete jöttem, három napja dolgoztam. És még a saját boltom kínálatát sem nagyon ismertem, nemhogy az Yves-ét. Mindegy, fogjuk fel ezt is egy tesztként, itt ugyanis jellemző, hogy rögtön a mélyvízzel kezdik.
   Szóval jó volt, mert tudtunk egy-két szót váltani Jucival, megismerkedtem a kollégákkal (nagyon jó arcok). És elkezdtem dolgozni, azaz álltam az ajtóban és kinyitottam, ha bejött valaki, és bezártam, ha kiment. Érdekes munka volt…J Ezt bírtam egy ideig, de utána már kezdtem magam borzasztóan fogyatékosnak érezni, szerencsére ekkor jött Adam(az ottani manager) és mesélni kezdett a ruhákról, a táskákról, az üzletről. Én pedig figyeltem és próbáltam legalább a 10%-át megjegyezni annak, amit mond...J Néha betévedt egy vevő, de semmi különös nem történt. Egyszer csak beviharzott egy indiai srác. Elsőre lehetett rajta látni, hogy… De ez csak a sztori kedvéért írom le. Szóval áttörve az ajtót belevetette magát a férfi részleg felfedezésének gyönyöreibe (ne gondoljatok rosszra). És komolyan mondom, mint egy nő, fülig érő mosollyal elkezdte felpróbálni majd az összes ruhadarabot. Közben Adam-mal irdatlan sebességű angol beszélgetést folytatva. Hárman voltunk, és így is alig bírtuk, mind a tempót, mind megérteni azt, amit Adam-nek mondott. Elképesztő volt én ilyet eddig csak filmeken láttam. Londoni srác volt (Ati vigyázz). De ezt a gyermeki örömöt az arcán sosem fogom elfelejteni. Végül is majd 8000 dirham-nyi pólóval távozott, mi pedig elmentünk kipihenni magunkat…J A nap végéig semmi sem történt. Én jóba lettem az Yves-es csapattal, valahogy oldottabb náluk a légkör, mint nálunk.
   Tegnap nem dolgoztam, mert tréningre kellett mennem a központba (Head office). Mikro busszal vittek, amire nem számítottam, ezért kértem Ahmedet (a taxisofőrömet), hogy jöjjön értem 9-re. Szerencsére elfelejtette és elaludt, szóval nem okozott túl nagy gondot elmagyaráznom neki, hogy busszal megyek. A kocsiban találkoztam a szlovák lányokkal az interjúról. Nagyon megörültem nekik, mert nagyon aranyosak és nagyon csinosak is…J Szegények, előző nap érkeztek és nagyon kétségbe voltak esve. Átéreztem a helyzetüket és elkezdtünk beszélgetni Dubairól (kemény 1 hetes tapasztalattal a hátam mögött). Szóval „a vak vezet világtalant” fejezet után megérkeztünk a központba. Ahol is elkezdődött a tréning. Jött Barbi is, ő is csatlakozott a szlovák-magyar koprodukcióhoz.J
   A tréning elég laza volt, lényegi dolgot nem nagyon mondtak (még lesz két nap). A cégről meséltek, meg bankszámlát nyitottunk. Egy igen gyorsan beszélő, nagyon unott indiai banktisztviselő segítségével. Szóval nem csodálkoznék, ha holnaptól lenne egy számlám valahol a Kajmán-szigeteken. Mert biztos elrontottam valamit a papíron.J Ennek a procedúrának volt a legviccesebb vége. Ugyanis összesen 7 aláírást kellett megejteni mindenféle papírokra. Igen ám, de ha ez az aláírás nem egyezik az útleveledben lévővel, akkor gáz van. Az egyezést szó szerint értsd. Az eredmény az lett, hogy sokaknak újra alá kellett írni egy lapot…J No comment!!! Ebédidőben találkoztunk Kahbul-al, aki afgán, bár Londonban élt gyerekkorától és állati nagy arc. Ő az egyik manager-e a Harvey Nichols-nak. Elképesztő beszélőkéje van és jó humora. Elkezdtünk beszélgetni és mikor elmeséltük neki, hogy nálunk mi is a szokás húsvétkor nem akarta elhinni. Ezek után bejött tréninget tartani, mondanom sem kell, hogy rögtön elmesélte mit is hallott a húsvétról az imént. Nagy sikert aratott. Jókat nevettünk. A csúcs az volt mikor a kenyai srácoknak odaszólt, hogy „Hakúna matata”…J Ők is röhögtek. Szóval jó fej volt! Kár, hogy a Harvey-ban lehet ez is kevés lesz. Nagyon durva hely azt mondják. Azért sok sikert nekik!!! Tréning után haza kellett jönni. Igen ám, de alig találtunk taxit. Végül csak sikerült, így hazaérve gondoltam internetezem. De nem működött. Kb. 4-szer kellett szólnom, mire megcsinálták, közben felugrott Juci is (többek közt netezni is), de így legalább beszélgettünk egy jót!!! Imádom, nagyon jó ember, és vele tudok a legmélyebben beszélgetni, de ez Pesten is így volt. Vicces, mert 1 éve ismerjük egymást, abból fél évet nem találkoztunk és előtte sem sokat. Szóval szerintem sok dolgot nem tudunk egymásról, de első pillanattól fogva úgy érzem, ismerem valahonnan, mintha tudná miden titkom és teljesen nyugodtan, természetesen el tudok neki mondani bármit. És szerintem ezzel ő is így van. Érdekes, mert ha kicsit meg akarok nyugodni, akkor mindig ő jut az eszembe. Ugyanis, mikor beszélgetünk, mindig megnyugszom. De ő is ugyanezt mondta nekem minap Talán előző életünkben tesók voltunk!J Mire elment, a net is működni kezdett. Este megírtam a blogomat, közben néztük az Austin Powers-t (nehéz volt a blogra figyelnem). Aztán lefeküdtem aludni! 

Az összes fotót feltöltöttem a galériába!!! (Jobb oldalt a linkeknél...)          

Utazás és első pár nap

   Először is mindenkitől elnézést, hogy eddig nem tudtam írni, de nem is olyan egyszerű, mint hittem volna. 

   Szóval utazás. Nos a búcsúzás rázós részét most nem írnám le, mert eléggé kemény volt. És alig lett egy kicsivel jobb, mikor is megláttam a gépet, amivel repülni fogok. Illetve fogunk, mert a terminálban már várt rám Barbi. Ő is dolgozni jött, ugyanahhoz a céghez mint én, és legalább ugyanannyira tartott ettől az egész kalandtól mint én..J Mindenestre jó volt, hogy együtt utaztunk, így legalább megismerkedtünk, beszélgettünk és meg tudtuk osztani aggodalmainkat egymással. Szóval a repülő… Nos egy időszámítás előtti 737-es volt, ukrán légitársasággal, hát nem tudom, éreztem magam ennél már nagyobb biztonságban is…J Mindenesetre nem zuhantunk le, szóval egy szavam sem lehet…J Útközben volt alkalmam megcsodálni a Kárpátok havas lejtőit, mindezt naplementében. Mit mondjak pazar látvány. Készítettem is róluk képeket, remélem meg tudjátok majd nézni őket a galériában. Persze előtte azért le kellett gurítanunk Barbival egy vodka narancsot...J Mégiscsak ukrán légitársaság, meg ki tudja mikor fogunk legközelebb ilyet inni, meg fostam is…J Vicces, mert azt hittem ezt az italt mindenhol ismerik, de a stewardess nagyon furcsán nézett ránk mikor megmondtuk, hogyan is szeretnénk a vodkát. Többet nagyon erről az útról nem érdemes írni 20:30 körül érkeztünk Kijevbe. Dajka Bazsi ha olvasod, sajna Sheva szüleit nem találtam….L Pedig esküszöm, hogy égre-földre kerestem őket a váróteremben…J Szóval itt vártunk egy órát(és ugrottunk még egyet) és indulhattunk is Dubaiba. Megmondom, őszintén nem számítottam rá, hogy ugyanakkora géppel megyünk. Mégiscsak egy hosszabb út. De tévedtem. Ugyanaz a gép, talán szó szerint, bár ezt nem hiszem és itt már utasok is voltak. Pontosabban tele volt a gép. Elnézést, ha valakit megbántok ezzel, de az ukránok nagyon bunkók, legalább is, akikkel én találkoztam szinte mind. Persze lehet csak pehhem volt. Szóval hering módjára kezdtük meg utunkat Dubaiba, ami laza 4 órát jelentet. Nap már nem volt, szóval nézelődni nem nagyon lehetett, pedig ablak mellett ültem. Közvetlen a hajtómű mellett. Azt azért még láttam, ahogy elsuhanunk Grúzia havas hegyei felett, nos ezek még durvábbak voltak, mint a Kárpátok. Elképesztően magas, havas sziklák, szinte olyan érzésem volt, hogy mindjárt megkarcolják a gép hasát. És cseppet sem éreztem magam biztonságban… Mintha rájuk lett volna írva, hogy „gyere zuhanj rám…”, szóval paráztam rendesen. Ekkor már Barbi is kezdett rájönni, hogy nem vagyok egy légiós alkat, nevetett is sokat rajtam. Na mindegy, viszont szép a szemem…J)) Próbáltam aludni, de nem sikerült. Irán felett aztán már a Hold is világított, szóval legalább tudtam nézelődni. Elképesztő Irán… A hegyek között, apró kis települések, mindenfelé, egymástól kb. 1-1.5 km-re és mindegyik ki van világítva. Eredmény: olyan mintha kis karácsonyi égők világítanák be a tájat… Gyönyörű!!! Mondhatnám Atom király!!!J De ezzel ne vicceljünk… 3 órája voltunk úton és én már úgy éreztem soha nem lesz vége, Barbi is szenvedett, mindenki szenvedett. Nem is csodáltam… De egyszer csak megérkeztünk. 4-kor landoltunk, a reptérről csak annyit, hogy legalább 25 percig gurultunk a landolás után, mire megállt a gép. Szóval nem kicsi…J Belül pedig gyönyörű. Minden csillog-villog, mindenhová futószalagok visznek(ha ezt Norbi látná), hogy véletlenül se kelljen megmozdulnod és már itt érezni lehet, hogy ez egy egészen más világ. A vízum elintézéséhez be kellett állni egy sorba(több is volt) melynek végén egy fiatal, max. 24 éves arab srác kendőbel meg itteni viseletben tette a dolgát. Azt nem mondanám, hogy kapkodott, de dolgozott. Nálunk a határon mindenki kicsit be van trotyázva a szervtől és ez valahogy belénk ivódik. Hát itt én is felvettem a fapofát és szigorú arccal odabattyogtam a figurához. Mire ő röhögött egyet, majd „Hi, how are you?” kérdéssel tudatosította bennem, hogy ez egy más világ(már megint). Lepecsételt mindent, közben dúdolászott, rágózott, azt vártam mikor kerül elő a napszemüveg meg a táskarádió.J De végül is Mc Hammer elmaradt és én mehettem tovább. Barbival átestünk az utolsó csomagellenőrzésen is(amitől tartottam mert volt némi pia a tatyómban) és irány a kijárat. Útközben váltottam pénzt, meg vettem itteni telefonkártyát. Egy kis bodegában egy helyi arab srác(megint max. 24) halál lazán és nyugodtan megkérdezte, hogy melyik számot szeretném és elém tett egy listát. Én kiválasztottam és ő leírta  a tarifákat egy lapra és kész. Van számom…!!!J  Útközben elhagytam Barbit mert érte jött Gabesz, én meg megkerestem a transferemet és irány a hotel (a cég az első hónapban biztosít szálást ingyen, ez itt törvény, vagy valami olyasmi). Én voltam az utolsó paciense a sofőrnek aznap reggelre(18-6-ig dolgozott) és kedélyesen elbeszélgettünk a városról, míg megérkeztünk a szálásra Ő is mosolygott és laza volt(ez egy más világ). A kedélyes beszélgetés persze túlzás, hiszen alig értettem valamit abból, amit mondott. Jelentem azóta már egész jóban vagyok az akcentusokkal.J Szóval szálláson kezdődött egy újabba fejezet. Mindenki vagy indiai, vagy filippín és mindenki nagyon aranyos és mosolyog, de ezt többet nem írom mert ez itt alap. Szóval odamentem a recepcióhoz és elkezdődött a „Sir”-zés…J Ez az jelenti, hogy minden második mondatban Sir voltam, ami baromi jól esett az egomnak, de borzasztóan nem tudta vele mit kezdeni…J Felhozták a csomagjaimat, én adtam borravalót és megismerkedtem a szobatársammal Thomas-szal(a szoba nagyon jó és van medence, meg kondi is bár eddig még egyiket sem használtam). Szerencsétlen éppen aludt, mert másnap délután munkába kellett mennie(esti műszakos). Szóval gondoltam, most sokan csuklanak otthon, de gyorsan mondta is, hogy tudta, hogy jövök, szóval „no problem”. Ő is elég laza(egyébként szlovák), mert kb. ennyit beszélgettünk, ugyanis visszaaludt…J Nos ott álltam kicsit zavartan, kicsit fáradtan 3 csomaggal egy koromsötét szobában és fingom sem volt mit tegyek. Gondoltam ki kéne pakolni, de Thomas aludt, sötét volt és egyébként sem tudtam hová pakolhatnék. Szóval feladtam a projectet és kimentem az erkélyre elszívni egy cigit, közben felhívtam Jucit(aki egy tündér, még Pesten jártunk egy évfolyamra az egyetemen) és kis tréfa után közöltem, hogy itt vagyok. Ő ezt nem akarta elhinni, én pedig próbáltam bizonygatni, nos értelemszegény (nem nagyon tudtunk egész mondatokat formálni), ám érzelem dús beszélgetésünk végén abban maradtunk, hogy meló után felhív. Így is lett… De addig én is gondoltam egyet és lementem venni valami ennivalót. Nem messze tőlünk van egy Speneey’s nevű hely. Ez olyasmi, mint nálunk a Spar vagy a CBA. Szóval lementem, közben beszéltem telefonon Gabesszal, ő is itt él már 8 hónapja, nagyon jó fej és Juci ismerőse. Mondta, hogy hívjam ha már aludtam aztán körbevisz a városban. Ahogy letettem dudáltak, odanéztem és a sofőr volt a reptérről. Látta, hogy el vagyok tévedve, gondolta megkérdezi tud-e segíteni. A vége az lett, hogy elvitt a saját autójával bevásárolni, segített is és vissza is akart hozni. Mit mondjak, tátva maradt a szám, nálunk ez sajnos nem divat. A vissza hozatalt már nem engedtem. Vettem neki egy csokit és hazasétáltam. Közben próbáltam felfogni mi is történt velem az elmúlt 12 órában, nem sikerült… Miután megérkeztem, aludtam kicsit, aztán délután, este fele, találkoztunk Gabesszal és lementünk a Beach-re, közben felvettük Barbit is. Ekkor láttam először a Burj al Arab-ot. Mit mondjak, gyönyörű, bár annyira nem nagy szám, mint ahogy mondják, miden esetre naplementében elképesztően néz ki. Pláne mert akkor kezdődik a fényjáték is, ugyanis ekkor beindul a futófény és bizonyos időnként változik a hotel megvilágításának a színe is. Szép, nagyon szép!!!! De azaz igazság, hogy olyan fáradt voltam, hogy nem igazán tudtam felfogni mit is látok, mi is történik velem. Innen Fred billiard termébe mentünk, ahol is az összes emberke ott volt a társaságból. Ők itteni magyarok és jó haverok. Nos bemutattak minket mindenkinek Barbival, aztán elkezdtünk játszani. Rendeltem egy gyümölcslevet. Nos ez helyben csavart volt. Elképesztően finom. Közben kaptam az infókat innen-onnan, hogy mi hogy lesz és mit fogok érezni, gondolni a következő napokban én meg próbáltam rájuk reagálni, de igazából teljesen kész voltam. Mind lelkileg, mind fizikailag, Csak azt vártam mikor jön már Juci és had ölelhessem át végre. Megjött át is öleltük egymást, néhány könnycsepp is legördült mindkettőnk arcán aztán kezdődött a beszélgetés. A végén még a billiard is egész jól ment. Elég későn értem haza. Fájt a fejem, minden bajom volt, nem kellett elaltatni….J Másnap lógtunk Gabeszal, aki megint megpróbálta megmutatni a várost, meg beszélgettünk kicsit, ez  a nap hamar eltelt. Napközben Barbi mondta, hogy ő neki már másnap mennie is kell egy helyre, ahol találkozója van egy emberrel a cégtől. Mint később kiderült, már aznap kezdett is. Azóta ő az Ounassban van, ami itt egy nagy bolthálózat, ahol több ruhamárkát is lehet kapni. Jó hely. Nekem nem jött üzenet, illetve a szobában csak annyi állt, hogy másnap 9:15-kor jön értem egy busz és visz az Emirates Towers-be ez itt az üzleti élet központja. Többek közt a Sejk is itt „dolgozik”(övé mindkét toronyJ). Nos másnap Thomas keltett, 9:37-kor…Úristen elaludtam!!! Kb. 10 perc alatt „öltönykész” állapotba vágtam(nem volt könnyű ,mert hasogatott a fejem) magam és rohanás a recepcióra, hogy hol a busz, ők mondták, hogy nem is volt… Egy kicsit megkönnyebbültem, mert így ráfoghattam a buszra a késést. Telefonáltam a céghez, senki… Mindegy fogtam egy taxit és irány a Towers(15 dirham). Megérkeztem, teljes csönd és némaság… sehol senki. A bolt, ahová küldtek zárva, sőt igazából minden zárva… Ekkor mondta meg egy őr, hogy ma ünnep van. És 16-ig semmi munka sehol. Na de jó gondoltam, így legalább nem buktam le. Leesett egy szikla a szívemről igaz 30 dirhamba került(oda-vissza út), de legalább megúsztam egy negatív bemutatkozást. De csak nem hagyott nyugodni, hogy hogyan aludhattam el, mikor tudtam, hogy átállítottam az órát a telómon is. Aztán beugrott. Kicseréltem a SIM-kártyát és ekkor állítódott vissza az óra…. Szóval ezt is megtanultam. Mindegy, hívtam Jucit és irány a part meg a tenger. Elképesztő itt a víz!!! Olyan mint a tej és van vagy 28 fok, beljebb pedig olyan kék, amilyet még nem láttam. Megmondom őszintén nagyon jól esett, közben persze beszélgetések Gabesszal meg a csajokkal, aztán napozás (sikerült is leégnem).Aztán hívott a managerem(főnököm), Ahmed(tunéziai), hogy másnap délután hív, hogy mi lesz velem. Így is lett. Addig persze elfoglaltam magam, kajavásárlás, városnézés, egyebek. Barbi közben már túl volt az első napján és azt mesélte… Úgy néz ki jó helyre került. Másnap hívott Ahmed, hogy legyek másnap a boltban reggel 10-re és akkor kezdek is. Bent majd a srácok eligazítanak. Így is lett, persze mondanom sem kell, hogy este minden órát beállítottam és vettem egy kakast is nehogy elaludjak…J Szerencsére nem volt semmi baj, odaértem és bemutatkoztam. A csapat aranyos, és igen nemzetközi. Van köztünk osztrák, szír, bulgár, tunéziai és most már magyar is. Egyébként meg nem messze dolgozom a szobatársamtól, Thomastól(3 bolt) és Jucitól(5 bolt) aminek kiváltképp örülök. Igaz ők másik váltásban vannak. De így is jó!!! A hely neve, ahol dolgozom, Botega Venetta, olasz márka és nagyon híres (eddig nem is hallottam róla). Kézzel gyártott bőrcuccokat árulunk, főleg táskákat. És, bár eleinte nem tetszettek, be kell ismernem igazi műremek mindegyik. Kézzel gyártott csak első osztályú bőrből(krokodil, marha, szarvas, strucc, kígyó). Ez persze az árukban is tükröződik, egy táska átlag 5000 dirham, ami 55-el kell szorozni… de van 65 000 dirhamos táskánk is. Mielőtt valaki azt hinné, hogy nem megy bolt, hát közlöm megy. Naponta eladunk 4-5 táskát és mellette mindenféle apróságot. Itt ezek az árak megszokottak. Igaz a vásárlói kör is igen elit. Én pl. elsőre eladtam egy majd 6000 dirhamos táskát anélkül, hogy bármit is kellett volna mondanom róla(kb. 30 másodperc volt). Napközben Ilona és Ahmeer(kollégáim) elmesélték mit kell tudnom, persze ezek csak az alapok voltak. Napközben bejött Ahmed is(a főnököm). Igazán rendes srácnak néz ki, azt mondják az is. Ez egyébként majd mindenkire igaz a cégnél. A munka terén szigorúak, de mindenben segítenek és nem játszák a főnököt, nagyon közvetlenek és komolyan érdekli őket mi a helyzet veled. De a munkában szigorúak. A boltról eddig csak jókat hallottam, mindenki szereti és úgy néz ki jó hely. A kollégáim szintén jó fejek. Ez a nap volt egyébként a fordulópont. Este mire hazaértem nagyon kikészültem, fáradtság, idegesség, meg minden. Úgyhogy kitört mindez belőlem mire felértem a szobámba. Ilyen is van de sokkal jobb utána. Hazafelé sikerült megbántanom a taxist is, ugyanis adtam neki kemény 25 Ft borravalót. Majdnem kidobott, szerencse, hogy már a hotel előtt voltunk.  Tegnap például egy másik kollégám, Ahmaar mindent elintézett helyettem. Fénymásolatokat csinált a papírokról és tanácsod adott a ruhámhoz(munkaruha), és nagyon sokat mesélt cégről. Ami nem rossz ugye. De a legjobb húzása az volt, hogy szerzett nekem „okos” taxit. Itt „carliftnek” híják. Egy civil ember aki a saját autóján hoz-visz téged a városban. Előre kialkudott összegért havonta. Ez azért nagyon jó, mert kevesebb mint a taxis tarifák feléért teszi mindezt. Szóval most havonta tudok spórolni legalább 500 dirhamot, ami nem mindegy. Ugyanis itt 3 hónapig, amíg a vízumom nem éri el azt a stádiumot nem lehet jogsim, így vezetni sem tudok. És addig taxival, vagy valami olyasmivel kell járnom.J Napközben pedig Ahmed vezetett körbe a Towersben. Gyönyörű épület, igaz én csak az alsó két emeletét láttam. Megmutatta a cég összes boltját, márkáját. Mondanom sem kell ,hogy mind elitebbnél elitebb márka volt. Az egyik boltban sikerült megcsodálnom egy 5000 dollár értékű sima vékonyabb garbó felsőt (férfi), igaz a világ legjobb kasmírjából!!! Na de kérem akkor is… Szóval ez egy más világ!J
   Szerencsére tegnap szabadnapom volt, próbáltam kiélvezni, mert nem lesz belőle sok, kéthetente 1! Egyik héten ugyanis délelőttös műszakban leszek(9-17), ekkor van a szabadnap is. Másikon délutános (16-22). Nekem egyelőre szimpibb az utóbbi, igaz még csak a délelőttöst próbáltam. Azt hiszem sikerült is, vettem két inget, egy nyakkendőt, egy fülhallgatót mikrofonnal a géphez. Mostam, vasaltam, és főztem egy kis bolognai penne-t estére, mert már elegem volt a hideg kajákból és a gyorséttermekből. Igaz eddig csak kétszer ettem gyorskaját. Egyszer Mc-ben. Kértem valami itteni arab menüt. Valami pita szerűségbe volt bugyolálva a cucc, hát nem is lett volna rossz, ha kihagyják belőle a szószt. Az ugyanis, baromi keserű volt. Mindegy megettem, mert nagyon éhes voltam. A Mc egyébként itt ugyanolyan, mint otthon, ugyanazt lehet kapni, sőt talán még kevesebbet. És árban is hasonló. Egyébként az árakról csak annyit, hogy itt ami nagyon drága az a szállás!!! Az a fizum felét elviszi majd! Ezenkívül, a kaja ugyanannyi, mint otthon, talán a zöldség + gyümölcs drágább. Minden más ugyanannyi. Az autók káprázatosak és olcsóbbak, mint otthon, mondhatnám jóval… Ráadásul sokkal jobb feltételekkel lehet megvenni őket, vicces kamatokra. Szóval itt mindenkinek van autója. Igaz nélküle meg sem tudsz mozdulni A forgalom kicsit kaotikus, bár én rosszabbra számítottam, az utak káprázatosak, és minden tükör tiszta, minden!!!! Ha nem tiszta az autód, megbüntet a rendőr!!!! Ez egy más világ.J Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon fura itt, főleg az első 2-3 nap volt borzasztó nehéz. Nem hittem volna, hogy ennyire megvisel majd az, ami velem történt, de az ösztön átvisz a nehézségeken. Mostanra már kezdem megszokni, de mindenki azt mondja, hogy még 6 hónap múlva sem lesz sokkal jobb. Apropó azt mondják a második hónap mindenkinek nagyon nehéz!!! Depresszió, meg honvágy. De utána jobb lesz és letisztulnak a dolgok. Szurkoljatok!J szóval ez egy más világ, igazból, ha megkérdeznétek miben más… nos azt mondanám, mindenben. Kicsit olyan érzésem van itt, mintha újraszülettem volna. Teljesen más közeg, szabályok, emberek, nyelv, szokások, normák…stb. De bele lehet szokni. Nem hiszem, hogy tudnék itt élni, de iskolának talán a legjobb! Szóval most a 6 hónap a cél, aztán meglátjuk. Egyébként ezúton szeretnék megköszöni nektek mindent!!! A hozzászólásokat, a mail-ket, az üzeneteket a wiw-re. Bár nem tudtam írni, mindig elolvastam őket és nagyon sok erőt adtak!!! Ahogy a családom is, mert nekem van a legjobb a Földön!!! Az itteni ismerősök nélkül pedig már biztos hazamentem volna, de ez itt megszokott, mindenki ugyanabban a cipőben jár. Mindenki vágyik haza, de azért nem megy, mert itt még mindig jobb. Szóval tartjuk egymásban a lelket.
   Hát ennyi történt velem szűk egy hétben. Remélem tudok kicsit gyakrabban írni. De sajnos nem tudom megígérni. Legyetek nagyon jók és ne aggódjatok(ha eddig tettétek)!J Mert meghalni nem fogok, max. hazamenni.J Nagyon hiányoztok!!! Puszi mindenkinek!!! Ciao Norbi!J

U.i: A hét sztorija: Thomashoz bement a Gucciba egy nő a lányával és kinézett egy 65 000 dirhamos táskát. A gondja csak az volt, hogy nem tudta mit vegyen a lánya szülinapjára,  táskát vagy autót!J))))

Good Luck Bazsi!!!

    Bár nem tartozik szorosan dubai(talán egyszer) kalandom elmeséléséhez, mégis úgy gondoltam érdemes egy kósza kis fejezetet szentelnem "Drága Cimborám" elutazásának. Erre két okom is van:

1. London jó hely, így érdemes nyalni olyanoknak, akik már kint vannak, hátha segítenek neked majd egyszer, ha arra lesz dolgod...:))))

2. Remélhetőleg ő is olvassa majd eme sorokat.:)))

    Komolyra fordítva a szót, sokat dolgoztunk együtt és nagyon megkedveltem, szerintem nagyon jó srác. Ha bicska kellett vagy csak lázadozni akartam mindíg ott volt!:))) És ő is hasonló cípőben van, mint én. Belevág(ott) az ismeretlenbe, csak ő Londont választotta. Mellesleg, nem utolsó sorban ő is imádja a Monthy Pythont!!!:) Szóval Bazsikám drukkolok, majd küldjél jegyet egy Tottenham - Manchester UTD meccsre. Cserébe küldök olajat!!!

És soha ne feledd!!!



 

..." Hülye angolok, angol hülyéééék!!! Hörcsög volt az a jó apád, és az anyád fókabajszúúú ganajtúróóóóó!!!!"